Emberek

Halandók, akik életük végén meghalnak, vagy ha súlyosan megsérülnek, akkor is bekövetkezhet ez. Tehát nem halhatatlanok, meg tudnak betegedni. Bármilyen betegségben szenvedhetnek. Ha meghalnak, nem támadnak csak úgy fel, mert ha egyszer a sors úgy rendelte, akkor vár rájuk a Fényes alagút.

Vannak közöttük jók, gonoszak, semlegesek, fiú, lány, kicsi, nagy, öreg fiatal stb.

Munkahelyük sokféle lehet, így pedig a foglalkozásuk is. De lehetnek naplopók, vagy épp rossz fiúk, akik bűnöznek, és ezzel keresik a kenyerüket.

Különleges képességük nincs, átlagosak akár te vagy én.
Nincs hatalmas erejük, és még sorolhatnám. Röviden és tömören az emberek olyanok mint mi magunk userek.

Amióta megjelentek a különleges lények igen csak megoszlik a közszemlélet. Vannak, akik nem foglalkoznak velük, őket aztán nem zavarja a létezésük, hiszen meg van a saját maguk kis élete, és nekik ez pont elég. Mások nem kedvelik őket, tartanak tőlük. A harmadik réteg pedig megoszlik. Van aki szeretne segíteni nekik, hogy beilleszkedjenek ebbe a világba, amibe eddig is jelen voltak, de a nyilvánosság miatt megnehezedett az életük, vagy legalább is az emberek ezt gondolják, mert ők nem fogják fel azt, hogy ezek a lények igen is segítik egymást. Persze kivételek azért akadhatnak. A csoporton belül viszont találunk olyan embereket, akik azt hiszik, hogy egyszer valamilyen módon ők is különlegessé/ mássá válhatnak. Közülük van, aki már felfogta, hogy ez soha nem következhet be, de ettől igyekszik a lények közelében lenni, míg mások kicsit túlzásokba esve, akár mániákusan hisznek abban a gondolatban, hogy elhagyhatják az emberi életüket.