Deniel Gweniec (készül)

ϟKaraktered neveϟ

ϟÁltalános dolgok a karakteredrőlϟ
♦Teljes név: Deniel de Gweniec
♦Becenév: Deni/Próféta
♦Születésnap: Nantes, Bretagne, Franciaország, 1759. Augusztus 29.
♦Kor: 256
♦Nem: Férfi
♦Nemi beállítódás: Hetero
♦Faj, és titulus: Espheni, Második Kaszt - tiszt, 8457666
♦Foglalkozás: Grex Koalíció - képviselő

Deniel szeme emberi alakban sötétzöld, egyébként lilán lángoló szempár van, eléggé élesen is lát velük, az ember úgy érezheti, belelátnak a lelkébe. Eléggé termetes alak, és nem kevés izommal is rendelkezik, főleg a karjain, és a hasán, széles vállú, derékállású. Arcának fiatalos vonásaiba kissé néha-néha belelóg fekete haja. Pisze orra van, ajkai széles vigyorra nyílnak. Körülbelül olyan 18-185 centiméter magas lehet, ujjai még emberi alakjában is különösen hosszúak, démoni alakjában pedig aprócska, élesített ujjkörmökben végződnek, amiket még karomként is használhat. Pikkejes teste arcán igazi valójában is kitisztultnak, gazán egybefüggőnek tűnik, mintha egyszerű bőr lenne. Szarvai igazán kurta alakban állnak felfelé, néha egy-egy lánccal, vagy fémlemezzel egészíti ki őket, afféle divatos elgondolásból.

♦Jellem: Deniel, ahogy beceneve is mutatja, egy igazi próféta alkat - határozott az állása, de határozott a nyelve is, és politikus létére különösen törekszik az igazságra, leginkább olyan dolgok kiderítésére, amely politikai ellenfeleit a vesztébe küldi. Faját minden erejével támogatja, habár kissé radikális elvei vannak - hisz a rég idők Espheni ideáiban, amik szerint például az emberek leginkább élelmiszerként hasznosíthatóak. Eléggé jó meggyőző képessége van, és hamar kiismer bármely személyiséget, habár sokszor könnyedén dühbe jön, és megfeledkezik a saját hibáiról, vagy gyengepontjairól, amelyeket azonban felismerésük után próbál mihamarabb kiküszöbölni, megint csak, akár radikális módszerekkel. Habár nagyon eltemeti magát a munkájában, igazából eléggé kimozdulós, és könnyed alak, aki nem fél bekapni egy pár finom emberi falatot - bárhogyan is értelmezzétek.
♦Szokásaid, hobbid: Prófétának nincsenek igazi hobbijai, a munkája a hobbija, és a hobbija a munkája. Igazából szereti az idejét a politikai dolgok körül tölteni, és imádja az emberek veszekedéseit, és aprócska, vagy nagyobb összetűzéseit - szerinte vicces, ha az ostoba ember, vagy más fajú bosszúvágyból megöl valakit, hisz ez "vele sohasem fordulhatna elő".
♦Szereted/nem szereted: Deni imádja az emberek, és más fajúak vitáit, és drámáját elnézni, meghallgatni, de bármely faj ellenkezőnemű tagja iránt is nagy szintű rajongást érez - például kiszívni belőlük az életet. Amit nem szeret Deniel, az az, ha valamely más fajú akar beleszólni a dolgába, vagy befolyásolni őt, de azt sem szereti, ha lenézik a faját, vagy ha bárki is úgy gondolja, hogy az Esphenik nem felsőbbrendűek.
♦Céljaid: Legfőbb célja az, ha a Grex Koalíciót többségben Esphenik vezetnék, és ha az a vezetőség meg szeretne majd inkább szabadulni az emberektől, mint társulni velük - meg szeretné változtatni a Koalíció rendjét.
♦Hozzáállás a fajokhoz: Igazából semlegesen tekint a legtöbb fajra, csakis az embereket nem fogadja el, és úgy gondolja, inkább nekik kellene az ő társadalmukba beilleszkedniük az ő társadalmukba, és nem fordítva - amivel együtt jár például az élelemmé válás. Minden más fajúval semlegesen viselkedik, vagy személytől függően akár barátságosan.

Az én nevem Deniel de Gweniec, Deniel Gweniec, Gweniec Deniel, vagy ahogy manapság neveznek - a Próféta. 1759. Augusztus 29-edikén születtem meg Nantesben, Bretagne félszigetének központjában. Ekkor még elmondhattam magamról, hogy igenis jól éltem - a szüleimnek volt egy farmjuk a város mellet, amely gyönyörűen nőtt, utcái tiszták voltak, épületei gyönyörű hófehérek, tiszták - ezért is vonzott a város engem jobban, mint a tanyák, és a szántóföldek valaha is, függetlenül szüleim tanításaitól.
Nem szerették volna, hogy a városba menjek, a sok ember közé. Én akkoriban még vakmerő voltam, s nem tudtam, hogy az ember milyen egy mocskos vadállat. Persze, így sem éppen az emberi társaságot kerestem. Miután apám belátta, hogy képtelen meggyőzni a maradásról, inkább nővéremre, és férjére íratta végrendeletében a földet, melyen több száz éve a mi családunk uralt. Megint csak, már visszasírom azt, hogy nem a Gweniec feliratos tábla áll az aranyszínű gabonával belepett földek elején. Ha csak hallgattam volna anyámra. De az ember néha sokkal mohóbb is lehet, mint a legenergiaéhesebb Espheni.
Akkor azonban még örültem. Az apám úgy gondolta, ha egy városban akkoriban meg akarok élni, akkor vagy legyek katona, vagy jogász, s bár inkább a jogi egyetemet választottam, megjártam a hadsereget is. Legelőször apám összehozott egy Espheni barátjával, egy Serrar nevű alakkal, aki az egyetemen tanította titkon az Espheni fiatalokat - és falatozott az emberi fiatalokból. Ő nála tanultam sokáig, és akkor is találkoztam Briannával!
Gyönyörű teremtmény volt! Teste karcsú, olyan igazi, homokóra alak, és... gyönyörű arc, kék szemecskék, hosszú barna haj... és Espheni is volt. Szépséges volt... és szerette a társaságomat, már akkor... már akkor...
- Esetleg ejtsük ezt a témát, Mr. Gweniec?
Jól van, jól van... semmi baj, folytathatjuk!
- Említette, hogy katona is volt?
Óh, igen. Miután befejeztem az iskolát, és pár évet dolgoztam jogásztanoncként, már el is érkezett a háború. A francia forradalom sohasem érintette igazán Bretagne-t, valójában mindig is csak feszültség volt, ám azt az 1800-as évek elejére mindenki megtudhatta, hogy ki is volt az a Napóleon! Őszinte leszek most magukkal, Napóleon volt az egyetlen ember, aki nekem nagyon is tetszett. Érdekes volt látni, hogy ez az ember, egy senki, valahogy belép a zűrzavar közepébe, és olyan hatalmas erőre tesz szert, amellyel egységesíti egy diktatúra alatt egész Franciaországot, és sok területet is meghódít - mindeközben pedig a nép is imádja. Én akkoriban azt is hittem, hogy Napóleon igazából egy Espheni, aki a képességeivel jutott el oda, ahol volt. Így megtudván pedig, hogy mindezt emberként érte el, még inkább rajongok érte.
1801-ben, amikor kitörtek a Napóleoni Háborúk, természetesen engem is besoroztak - nem állhattam ellen, hisz nem fedhettem fel az Espheni valómat, és mint említettem, tetszett is a Napóleon, mint Espheni ötlet, és szívesen csatlakoztam végül a seregbe. Természetesen nem jött jókor a háború, hiszen Briannával is ekkoriban kezdtem el mélyebben elmerülni egy kapcsolatban, de megígértük egymásnak, hogy levelezünk majd, és így is lett.
Először Párizsba hívattak, kiképzésre, majd pedig Németországba küldtek engem, Berlin ostromához. Mindeközben megállás nélkül küldtük egymásnak a leveleket, és néha úgy is tűnt, mintha azok a levelek valóban szálltak volna az égben! Szerelmesek voltunk egymásba, és együtt akartunk lenni, amit most így a háború nem engedett meg nekünk, de nem is állíthatott meg minket! Csak írtunk, és írtunk egymásnak, és végül, a kiképzésem alatt még meg is látogatott engem Párizsban! Ezután Németországba vezettek engem... itt kaptam jó pár tapasztalatot, és néha-néha ki is használhattam Espheni képességeimet is, amelyek néha megmentették az életemet, nem is beszélve más, baráti Esphenikről.